- Sajnálom! - motyogtam, eléggé szégyelltem magam a történtek miatt. Nagyon szeretem Danit. A szívem mélyén tudtam hogy ő nem képes ilyenre. Ekkor bejött egy szőke csajszi aki Joe és Dani vállára csúsztatta a kezét. Mi összenéztünk Ariellel. Gőzöm sincsen mi történt!
- Sziasztok szerelmeim. - mosolygott. Ekkor felment bennünk a pumpa, szűkített szemmel ránéztünk a "Kiválasztottra" és meglöktük őket.
- Te normális vagy? - förmedt rám Dani.
- Azok után amit teszel velem csodálkozol?! Most tartsunk egy kis szünetet. - közöltem, és mire Ariel is végzett a kapcsolatával Joeval, hátradobtuk a hajunkat mint a dívák és felmentünk a szobámba. Ariel erős volt, de én fogtam magam és elsírtam magam.
- Leila, Ariel. - rontottak be a fiúk.
- Gyere. - biccentett Dani, mire elmentem.
- Figyelj! - mondta - Kezdhetnénk tiszta lappal, újra, most és mindörökké. Leila Morgen, lennél újra a párom?
- Nem.
- Mit mondasz?! - nézett nagyot. Gondolom nem hitte hogy én ezt mondom. Én magam sem hittem el hogy ezt mondom..
- Azt mondom hogy nem. - mondtam határozottan. Nagyon szeretem de ez a csaj Sophia vagy mi a franc a neve, ha így haladunk kikészít! Elcseszte most az új évemet. Thank you very much, sit down please! Egy percet még ott állt előttem aztán elviharzott. Csak úgy sutty, és már nem volt mellettem.
*Daniel szemszöge*
Nem hiszem el hogy ezt mondta. Azt hittem végre, és újra tiszta lappal közeledhetek felé, de úgy látszik nem. Leila egy elképesztő lány, és ez miatt a csajszi miatt, nem lehetek vele. Nem mondhatom azt hogy nem szeretem, mert szeretem. Le se tudnám tagadni. És tudom hogy ő sem.
- Jó figyelj! - jött be Leila a szobámba, savanyú arccal. - Nem akarok nem veled lenni. De, ezek után már nem tudom mit érzek, és hogy mit mondjak. Ha veled vagyok..Szenvedek, attól hogy valami ütköző megy a kapcsolatunkba. Ha nem vagyok veled..Szenvedek a hiánytól. Választanom kell! És én most azt választom, hogy ne adjuk fel. Mert a mi szerelmünk igazi, és ha más nem is...én tudom hogy ez a kapocs örökre tartani fog.
- Szerinted drága Leila. Én szerelmes vagyok a kitudjahogyhívjákba? - nevettem.
- Bocsánat. - mondta, és hallottam benne a megbánást és hogy szíve szerint nem adna még egy esélyt.
- Szeretlek. - suttogtam, és magamhoz öleltem.
- Én is téged, de nekem elegem van a mai napból így egy kicsit lepihenek. - nevetett, és kiment a szobából.
*Leila szemszöge*
Úgy ahogy mondtam, el mentem lepihenni egy kicsit.
*Álom*
Nem látok semmit. Két ajtót látok, egyikre BOLDOGSÁG van írva a másikra pedig hogy KARRIER. A az ajtók fölé pedig hogy JÖVŐ.
Nem kell megijedni, benyitok mindkettőbe.
- Kislányom! - szólalt meg valaki a hátam mögött.
- Keresztanya.. - mondtam könnyekkel teli szemekkel.
- Mindkét kapu a jövődbe vezet. Kis idő múlva választanod kell két fontos dolog között. Ha az éneklést, színészkedést és a táncolást választod, kukkants be a KARRIER kapuba. Ha azt választod ez lesz a jövőd. De ha Danit, és a családod választod akkor a BOLDOGSÁG kapuba nyiss be. Dönts okosan! - mondta, és eltűnt, ekkor felé nyúltam.
- Ne! - kiabáltam. Egyedül vagyok. Oké, mindig a jobb oldali a szerencsésebb kapu, ezért menjünk a BOLDOGSÁG részlegbe. Benyitottam, egy gyönyörű palota tárult elém. Kicsit közelebb mentem hogy lássam mi történik. Én, Dani és egy gyönyörű szőke hajú kislány ült a trónon.
- Anya, éhes vagyok! - mondta a szőke hajú kislány.
- Máris életem! Szakács, a kislányomnak bébiétel! - csettintett a jövőbeli énem.
- Dani nem szól semmit? - motyogtam magamban. Ez hihetetlen! Hallom mit gondolnak az emberek! Dani önelégülten mosolygott, én a kislányt figyeltem aki valószínűleg a lányom. A kislányom gyomra pedig korgott, és az arckifejezéséből látni lehetett hogy mindjárt éhen hal!
- Picim minden rendben? - kérdezte Daniel a lányomtól.
- Persze, csak éhes vagyok. - mosolygott.
- Bárcsak tudnám mi a neve. - mosolyogtam, ez a tudjátok a jelenkori énem.
- Ő itt Camila, a lányod. Ha ezt választod, ez a sorsod lesz! Most gyere a másik kapuba! - jelent meg mellettem keresztanya, és egy szempillantás alatt a KARRIER nevű kapu előtt álltam, egy nagy sóhajtással óvatosan kinyitottam az ajtót. Fotósok, és újságírók vettek körül. Szétnéztem de Danit sehol sem találom.
- Dani.. - ekkor a jövőbeli énem elővett egy képet kettőnkről még a mostani korunkból, és egy könnycsepp hullott ki a szeméből. - Nagyon hiányzol. - ölelte magához a képet. Ekkor lesütöttem a szemem, és az ajtófélfának támaszkodtam.
- Na mit választasz? Mert te a....
* Álom vége*
Mikor felkeltem ismét sötétség fogadott, de csak egy ajtóval.. Kinyitottam, és Dani állt előtte. Dani egy késsel a kezében. Elvágta a torkát.
Na jó én csak képzelődök. Kimentem az ajtón és egy nagy családi vacsora állt lent. Nem olyan családi mert csak Dani és Én.
Mikor mentem lefele a lépcsőn Mariposa sikítását hallottam, gyorsan beszaladtam a szobájába, és ő ott feküdt a földön, és egy ember pedig kiugrott az ablakon, így ment ez egészen addig amíg 4-en nem maradtunk. Én, Dani, Ariel és Joe.
Együtt mentünk egyszerre hárman szétnézni és szószerint már remegtünk.
Egy ilyen álom után nem értem miért kell ennek történnie velem!
- Várjatok! - suttogott Joe - Hangokat hallok! Várjatok meg itt! - mondta ès eltűnt. Vártunk 10 percet mèg mindig nem jött vissza. Ariel már majdnem elkezdtett sírni, Dani is rosszul volt hisz, ő mègis a féltestvère!
- Megyek én! -mindta Dani, de èn visszahúztam.
- Nem mèsz te sehova! Én megyek! - mondtam és futásnak eredtem a hang felé, amíg egy sötét szobába nem kerültem. Ekkor egy hangot hallottam a hátam mögött:
- Csatlakozz Leila! Csatlakozz! - mondta, mire én elkezdtem tapogatni a falat, hátha megtalálom a villanykapcsolót meg is találtam. Felkapcsoltam a villanyt, a srácok ott ültek és Pokereztek. Mindnyájan elkezdtünk röhögni és beszálltam a játékba. 1 óra után rájöttünk hogy Ariel és Dani még lent van. Gyorsan leszaladtunk Joe-val és láttam hogy Ariel ráncigálja, meg fogja Dani kezét, Dani meg ott szidja hogy engedje el.
- Ti mi a büdös francot csináltok? - kérdeztem.
