II. rész - Soha nem foglak elfelejteni.

Másnap reggel arra ébredtem hogy valaki az arcomba fújja a lisztet, amikor kinyitottam a szememet Danielt és Joet láttam nevetni magam felett. Ha valaki nem tudná Joe és Daniel testvérek.
- Kössz ez kedves. - álltam fel mire ők kifutottak a szobámból. Ja igen, még tegnap mondta Dani hogy visszakapom, hát tényleg visszakaptam.
- Na, na..- fogtam meg a skacok vállát. - Nem futunk. Valami baj van? Féltek tőlem? - néztem rájuk pszichopata szemekkel.
- Jó isten, Leila veled mi történt? - rezzent össze Joe.
- Semmi az égvilágon. - szorítottam meg a vállukat.
- Pincér, vagy szolga! - kiáltott Dani.
- Segítség, meghalunk..- suttogta Joe, Dani fülébe.
- Elengedlek titeket. - kezdtem bele mire ők sóhajtottak egy nagyot - De, 3 másodpercetek van rá, hogy fussatok, ha nem. Örök mágia rátok. - mondtam de már majdnem elkapott a röhögőgörcs.
- Egy, kettő, három. - elengedtem őket és számoltam.Ők villámgyorsan lefutottak alsógatyába(!!) a földszintre én meg ki mentem, és néztem őket. Mikor meglátták hogy röhögtem, egymásra néztek és elkezdtek felém futni. Tudtam hogy futnom kell. És gyorsabb voltam. Hehe :3
- Leila, ezért még..megfizetsz. - huppant le a székre Joe.
- Én újra éledtem. - állt fel Dani és felém futott, én Joet néztem kikerekedett szemmel hogy egy csajjal flörtölget. Pedig van barátnője. Nem figyeltem, Dani felkapott és odaordibálta Joenak:
- Megvan! - mire Joe csak ennyit mondott:
- Csak nyugodtan csináljátok, addig én lent várok. - nézte a csajt, gőzöm sincsen ki lehetett. Az nem Ariel hercegnő? A nagy gondolat  menetemet Dani szakította meg úgy hogy letett a földre.
- Gyorsan futsz ugye tudod? - kérdezte
- Dani..- fogtam meg a vállát. - Tudom. - ekkor elkezdett felém közeledni, szerencsémre eddig csak az arcával és meglepetésemre, Ariel és Joe benyitott.
- Ahh, köszönöm . - ugrottam Ariel nyakába.
- Miért mi történt volna? - nézett rám furán.
- Majd elmondom. - húztam be a szobámba, leültettem a székre és elkezdtem mesélni a történteket.
- Szóval, fogócskáztatok, te gyorsabb voltál, és egy helyes pasi majdnem megcsókolt te meg ezért sírsz? - kérdezte.
- Mióta helyes? - néztem rá.
- Régóta. De nekem csak Joe kell. - simította meg a karom.
- Szerintem nem helyes.
- Pedig igen. - nyitott be Joe.
- Hülye vagy? Éppenséggel csajos nap van mit nyitsz be? - mordult rá barátjára Ariel.
- Neked tényleg nem tetszik Daniel? - kérdezte tőlem Joe.
- Dani, egy jó kis kori barát, nem érzek többet iránta. - magyaráztam.
- Ő nem így érez Leila. - ült le mellém Ariel, elém pedig Joe ült le.
- Tudom hogy ő szeret. Elmondta. De attól függetlenül nekem nem kötelező szeretnem.
- Akkor miért csókolóztatok majdnem? - kérdezte Joe a nagy kérdés.. Na igen..
- Igazából, ha megcsókolt volna, megpofoztam volna szóval nem lett volna baj..- nevettem.
- Leila..- szólalt meg Daniel..
- Mi most megyünk sziasztok! - lépett ki barátjával Ariel, de hallottam hogy Joe nyafog neki:
- De én még nézni akartam Ariel! De most miért? Tudod, hogy imádom az ilyeneket nézni.
- Daniel...- szólaltam meg. - Mit keresel itt?
- Én, csak..- kezdett volna bele de benyitottak.
- Kislányom. - szaladt felém apa.
- Kisfiam. -szaladt Daniel felé az ő apja.
- Kislányom, hogy tehettél ilyet, normális vagy? - mordult rám apám.
- Apa..Nem szeretem Davidet..- suttogtam és ő megölelt..
- Miért nem mondtad? - kérdezte
- Tudod, hányszor próbáltam...
- Kislányom, sajnálom, de nem lehetsz Daniellel együtt. -  engedett el apa.
- Én nem szeretem Danielt..
- Akkor miért zárkóztatok be ide ketten? - kérdezte apa, felhúzott szemöldökkel.
- Mondani akart valamit..de mindegy..- ráztam a fejem..
- Nem mindegy, Leila. Gyere, hazamegyünk. - vette elő a bőröndömet és elkezdett pakolni, láttam hogy Daniel apukája is ezt teszi.
- Apa...Én nem szeretem őt... - szólaltam meg.
- De Davidet se, szóval keresünk neked valaki mást. És új legjobb barátnőd lesz. - közölte és bezárta a bőröndömet.
- Kicsoda? - néztem rá.
- Mariposa hercegnő. - húzott ki az ajtón.
- Ne csak ő ne. Nekem az egyetlen legjobb barátnőm Ariel. - fogtam a fejem.
- Akkor Mia. - nevetett apa és betorlaszolt a kocsiba.
- Ő már elfogadható. - sóhajtottam, és elindultunk. Visszanéztem még előtte. Ott hagytam őt. Ott hagytam. Örökre. Talán vissza jön értem? Otthagytam. Éreztem, hogy hiányzik. Nem szeretném őt elveszíteni.
Ott hagytam az új szerelem reményét. El sem búcsúztam tőle!
- Nem. - kiabáltam és kiugrottam a kocsibal. Még hallottam apám kiabálását hogy "Leila, mégis mi a francot csinálsz?" "Nem mész sehova". Ezek most nem érdekeltek. Oda szaladtam Danihoz és megöleltem. Utoljára öleltem meg. Utoljára éreztem az ő illatát. Utoljára láttam én őt. Örökre el kell felejtenem őt.
- Soha nem foglak elfelejteni. - suttogtam.
- Én sem téged, hidd el.

- Jó lenne, tudod, ha barátként búcsúznánk el. - motyogtam.
- Igen. -vállt el tőlem.
- Jobb lesz így hidd el. - suttogtam.
- Igen, szerintem is. - mosolygott.
- Most mennem kell. - léptem arrébb.
- Igen nekem is. - szaladt be a kocsijába és én is a miénkbe. Hallanom kellett apám szidását hogy én mi a francot csináltam vele. Örökre elvesztettem őt.

I. Rész - Soha vissza nem jövök már.

~Leila Morgen szemszöge~

"Élt egyszer egy lány, hófehérben járt. Ő a legszebb messze földön. Így szól egy nap, az öreg király. Fiának feleségül, megkívánja." - Na igen, valóban ilyen az életem. Mi vagyunk a Morgen királyság. A Cosmo királyság hercege meg akar magának kaparintani engem. De, azt senki nem kérdezi hogy én mit akarok. Egyszer szeretném ha megkérdeznék mi a véleményem.

- Kislányom, itt van David herceg. - nyitott be apa.
- Megyek. - ültem fel, és kisétáltam. Ő csak csábosan vigyorgott rám, amit sajnos viszonoznom kellett.
- Leila, ma is elképesztő gyönyörű vagy. - szólalt meg David herceg. Persze, semmi különleges nem volt rajtam, csak egy kék egybe ruha.
- Köszönöm felség. - hajoltam meg. Nagyon nincs kedvem vele beszélgetni, úgy kell neki megköszönni bármit is hogy meghajolunk. Mintha a nagy úrral beszélgetnénk.
- Mondtam már Leila hogy tegezd a leendő férjed. - szólt rám apukám.Mire odamentem és belesúgtam énekelve a fülébe:
- A királyé nem leszek, nem leszek. Akkor inkább elmegyek, elmegyek. Soha vissza nem jövök már. - suttogtam.
- De igen is az övé leszel lányom, nem veszed észre hogy jót akarok neked?! - kiabált le apu.
- Kivéve ha azzal hozol össze akit nem is szeretek. Mint ahogy mondtam. Soha vissza nem jövök már. - mondtam és távoztam. Gőzöm sem volt hogy hova megyek. De elmegyek. Valahova biztos. Mivel a ruhám zsebét mindig telerakták anyuék milliókkal, ezért nem félek hogy mi lesz az anyagi helyzetemmel. Szerintem egy milliókat érő hotelben fogok leszállni. Csak nyugodtan, Leila. Nem lesz semmi baj.
- Hey. -szólt utánam egy nagyon ismerős hang. - Te nem Leila hercegnő vagy? - kérdezte és ekkor egyből felismertem. Apám ellenségének a fia. Daniel Combo. A Combo királyság.
- Hey. - szóltam neki. - Nem te vagy Daniel herceg? - kérdeztem, mire ő furcsállva nézett rám.
- Hogy találtad ki, ha apád és az én apám ősellenségek? - fordult vissza.
- Úgy, hogy amíg nem voltak rosszban, addig mi mindig beszélgettünk. - regéltem.
- Óhh, tényleg. Majdnem el is felejtettem? De te mi járatban erre? - kérdezte.
- Elegem van David hercegből. Feleségének akar tudni engem, megmondtam apának hogy nem leszek az övé, elkezdett velem kiabálni és eljöttem. Te? - néztem rá. Láttam ő se önszántából jött ide.
- Pont ugyanaz csak ezzel ellentétben, Mariposa hercegnővel akartak engem összehozni. - nevetett, és közelebb lépett. - Nem tudod mennyit változtál 5 év alatt Leila.
- Te is Daniel. Nem tudod, mennyit változott a személyiséged. Régen félénkebb voltál. - léptem hátrébb, ő előrébb.
- Leila, válaszolj. Félsz tőlem? - kérdezte ridegen. Mit mondjak? Hazudjak és mondjam azt hogy nem?
- Igen. - válaszoltam, mire ő felnevetett. - Most mi van?
- Leila, régen is féltél tőlem. Na de, sose tudtam..Miért félsz? Bármit is tettem amitől félned kéne tőlem? - kérdezte.
- Régen barátok voltunk Daniel. Apád miatt félek tőled. Hogy beetet téged mindennel hogy én milyen vagyok.  Ha ismerne tudná, hogy én nem vagyok az a nő, akit egy mosollyal le lehet venni a lábáról. Értem küzdeni kell.
- Amióta ismerlek Leila küzdök érted. Küzdök hogy több legyen köztünk mint barátság. De tudom hogy hónapok, talán évek kérdése hogy sikerüljön. - mondta. Én nem tudom mit mondjak. Szóval, összefoglalva...A régi legjobb barátom bevallja hogy már 5 éve szerelmes belém, és küzd értem? Ilyet se hallani mindennap. - Ne félj tőlem.
- Tudod, egyedül az a bajom, ha odaadom magam neked. Csak kihasználnál. Ismerlek Daniel. Mindenkivel ezt csináltad. 20 éves vagyok az isten szerelmére! Csak nem veszem be! - nevettem gúnyosan.
- Ha nem hiszed el megértem. Én se hinném el magamnak. - mondta és bement a szállodába.  Én csak követtem.
- Te is idejössz? - kérdeztem.
- Persze, ez a város legszebb szállodája. - válaszolt és kifizette.
- Maga kisasszony? Külön szobát kér? - kérdezte a pultos.
- Igen. - bólintottam.
- Elnézést, de a fiatalember úgy kérte hogy magának is. - emelte fel a szemüvegét a pultos.
- Daniel. - morogtam, és ránéztem. Tudja hogy futnia kell. Fel is futott a szobánkba. Én meg utána.
- Te komolyan egy szobát vettél ki magunknak? - akadtam ki. De persze, a szobába beletartozik (szerencsére) két szoba, egy konyha, két fürdőszoba, és egy étkező.
- jó, jó nyugi. Örülj hogy kifizettem. Csak ne ölj meg. - nevetett.
- Örülsz most ugye? - huppantam le az ágyra.
- Ha tudnád mennyire. - ült mellém.
- Dani. - szóltam neki.
- Igen? - kérdezte.
- Ugye tudod hogy utállak? - néztem rá.
- Ugye tudod hogy nem érdekel? - puszilta meg a homlokom.
- Teljesen.  Te tudsz főzni? - tartottam fel az ujjam.
- Nem. - válaszolta.
- Azt tökéletes, mert én sem. - nevettem.
- Akkor mi lesz? - kérdezte.
- Kifizetem én a pincért. - álltam fel.
- Nem. - húzott vissza. - Majd én, hisz én vagyok a férfi.
- Dani.. - szólaltam meg unottan.
- Igen?
- Adjak rá pénzt? - kérdeztem.
- Mondom hogy nem kell. - csapott az asztalra nevetve.
- De én akarok. - csaptam az asztalra én is.
- Nagyon makacs vagy ugye tudod? - kérdezte.
- Én?? Ááá.. nem. - nevettem.
- És még szerény is...- mondta.
- Azt teljesen tudom. - nevettem.
- Várj.. - mondta. - És ha sütnénk pizzát? - kérdezte.
- Az tökéletes, még én is tudok. - nevettem, és neki álltunk sütni.
- Ezt nem így kell. - szólt rám Dani.
- De én ezt így tanultam. - kentem össze a haját liszttel.
- Ezt még visszakapod. Ajánlom, fuss. - figyelmeztetett, mire elkezdtem futni 20 évesen elkezdtünk fogócskázni, milyen érettek vagyunk nem igaz? Olyan 2 perc után el is kapott. A hajam teljesen lisztes volt, ahogy az övé is.
- Hagyjad, megsütöm egyedül. - tolt el onnan Dani.
- Hé, én voltam itt előbb! - löktem el.
- De én vagyok az idősebb!! - mondott egy "nyomós" érvet Dani.
- Dani..Csak 2 nappal! - nevettem.
- A 2 nap az 48 óra ugye tudod? - emelte fel a szemöldökét. Ezért belenyúltam a lisztes zacskóba, és belefújtam a lisztet az arcába.
- Ez kedves. De majd holnap visszakapod most menny aludni. - puszilta meg az arcom.
- 20 éves vagyok Dani. - szóltam rá.
- Az lehet de én vagyok a bébiszitter szóval nyomás. - átkarolta a vállam és elvezetett, először a fürdőszobához, miután végeztem, megmutatta a szobámat. És lefeküdtem aludni.
Ki tudja nem is olyan rossz ez a Daniel. És ahogy apámnak mondtam soha vissza nem jövök már.