II. rész - Soha nem foglak elfelejteni.

Másnap reggel arra ébredtem hogy valaki az arcomba fújja a lisztet, amikor kinyitottam a szememet Danielt és Joet láttam nevetni magam felett. Ha valaki nem tudná Joe és Daniel testvérek.
- Kössz ez kedves. - álltam fel mire ők kifutottak a szobámból. Ja igen, még tegnap mondta Dani hogy visszakapom, hát tényleg visszakaptam.
- Na, na..- fogtam meg a skacok vállát. - Nem futunk. Valami baj van? Féltek tőlem? - néztem rájuk pszichopata szemekkel.
- Jó isten, Leila veled mi történt? - rezzent össze Joe.
- Semmi az égvilágon. - szorítottam meg a vállukat.
- Pincér, vagy szolga! - kiáltott Dani.
- Segítség, meghalunk..- suttogta Joe, Dani fülébe.
- Elengedlek titeket. - kezdtem bele mire ők sóhajtottak egy nagyot - De, 3 másodpercetek van rá, hogy fussatok, ha nem. Örök mágia rátok. - mondtam de már majdnem elkapott a röhögőgörcs.
- Egy, kettő, három. - elengedtem őket és számoltam.Ők villámgyorsan lefutottak alsógatyába(!!) a földszintre én meg ki mentem, és néztem őket. Mikor meglátták hogy röhögtem, egymásra néztek és elkezdtek felém futni. Tudtam hogy futnom kell. És gyorsabb voltam. Hehe :3
- Leila, ezért még..megfizetsz. - huppant le a székre Joe.
- Én újra éledtem. - állt fel Dani és felém futott, én Joet néztem kikerekedett szemmel hogy egy csajjal flörtölget. Pedig van barátnője. Nem figyeltem, Dani felkapott és odaordibálta Joenak:
- Megvan! - mire Joe csak ennyit mondott:
- Csak nyugodtan csináljátok, addig én lent várok. - nézte a csajt, gőzöm sincsen ki lehetett. Az nem Ariel hercegnő? A nagy gondolat  menetemet Dani szakította meg úgy hogy letett a földre.
- Gyorsan futsz ugye tudod? - kérdezte
- Dani..- fogtam meg a vállát. - Tudom. - ekkor elkezdett felém közeledni, szerencsémre eddig csak az arcával és meglepetésemre, Ariel és Joe benyitott.
- Ahh, köszönöm . - ugrottam Ariel nyakába.
- Miért mi történt volna? - nézett rám furán.
- Majd elmondom. - húztam be a szobámba, leültettem a székre és elkezdtem mesélni a történteket.
- Szóval, fogócskáztatok, te gyorsabb voltál, és egy helyes pasi majdnem megcsókolt te meg ezért sírsz? - kérdezte.
- Mióta helyes? - néztem rá.
- Régóta. De nekem csak Joe kell. - simította meg a karom.
- Szerintem nem helyes.
- Pedig igen. - nyitott be Joe.
- Hülye vagy? Éppenséggel csajos nap van mit nyitsz be? - mordult rá barátjára Ariel.
- Neked tényleg nem tetszik Daniel? - kérdezte tőlem Joe.
- Dani, egy jó kis kori barát, nem érzek többet iránta. - magyaráztam.
- Ő nem így érez Leila. - ült le mellém Ariel, elém pedig Joe ült le.
- Tudom hogy ő szeret. Elmondta. De attól függetlenül nekem nem kötelező szeretnem.
- Akkor miért csókolóztatok majdnem? - kérdezte Joe a nagy kérdés.. Na igen..
- Igazából, ha megcsókolt volna, megpofoztam volna szóval nem lett volna baj..- nevettem.
- Leila..- szólalt meg Daniel..
- Mi most megyünk sziasztok! - lépett ki barátjával Ariel, de hallottam hogy Joe nyafog neki:
- De én még nézni akartam Ariel! De most miért? Tudod, hogy imádom az ilyeneket nézni.
- Daniel...- szólaltam meg. - Mit keresel itt?
- Én, csak..- kezdett volna bele de benyitottak.
- Kislányom. - szaladt felém apa.
- Kisfiam. -szaladt Daniel felé az ő apja.
- Kislányom, hogy tehettél ilyet, normális vagy? - mordult rám apám.
- Apa..Nem szeretem Davidet..- suttogtam és ő megölelt..
- Miért nem mondtad? - kérdezte
- Tudod, hányszor próbáltam...
- Kislányom, sajnálom, de nem lehetsz Daniellel együtt. -  engedett el apa.
- Én nem szeretem Danielt..
- Akkor miért zárkóztatok be ide ketten? - kérdezte apa, felhúzott szemöldökkel.
- Mondani akart valamit..de mindegy..- ráztam a fejem..
- Nem mindegy, Leila. Gyere, hazamegyünk. - vette elő a bőröndömet és elkezdett pakolni, láttam hogy Daniel apukája is ezt teszi.
- Apa...Én nem szeretem őt... - szólaltam meg.
- De Davidet se, szóval keresünk neked valaki mást. És új legjobb barátnőd lesz. - közölte és bezárta a bőröndömet.
- Kicsoda? - néztem rá.
- Mariposa hercegnő. - húzott ki az ajtón.
- Ne csak ő ne. Nekem az egyetlen legjobb barátnőm Ariel. - fogtam a fejem.
- Akkor Mia. - nevetett apa és betorlaszolt a kocsiba.
- Ő már elfogadható. - sóhajtottam, és elindultunk. Visszanéztem még előtte. Ott hagytam őt. Ott hagytam. Örökre. Talán vissza jön értem? Otthagytam. Éreztem, hogy hiányzik. Nem szeretném őt elveszíteni.
Ott hagytam az új szerelem reményét. El sem búcsúztam tőle!
- Nem. - kiabáltam és kiugrottam a kocsibal. Még hallottam apám kiabálását hogy "Leila, mégis mi a francot csinálsz?" "Nem mész sehova". Ezek most nem érdekeltek. Oda szaladtam Danihoz és megöleltem. Utoljára öleltem meg. Utoljára éreztem az ő illatát. Utoljára láttam én őt. Örökre el kell felejtenem őt.
- Soha nem foglak elfelejteni. - suttogtam.
- Én sem téged, hidd el.

- Jó lenne, tudod, ha barátként búcsúznánk el. - motyogtam.
- Igen. -vállt el tőlem.
- Jobb lesz így hidd el. - suttogtam.
- Igen, szerintem is. - mosolygott.
- Most mennem kell. - léptem arrébb.
- Igen nekem is. - szaladt be a kocsijába és én is a miénkbe. Hallanom kellett apám szidását hogy én mi a francot csináltam vele. Örökre elvesztettem őt.