III. rész - Nem létezik fiú-lány barátság

Másnap reggel már a saját szobámban keltem fel. És hogy mire? Mia kopogott..
- Leila.. - ugrott rám Mila. - Hallottam ám, mi történt veled és Daniellel.
- Jaj, ne már. Hagyjatok ezzel. - mondtam mire meghallottam Dani hangját ami a telómból jött.
- Időre van szükségem. - mondta Dani.
- Micsoda?  - kérdeztem.
- Jesszusom, Leila. Te vagy az? - kérdezte Dani.
- Miért hívtál? - kérdeztem.
- Nem tudom, arra keltem fel hogy Raul bejött a szobámba, és meghallottam a hangodat. - mesélte.
- Leila, húzzál lefele reggelizni. - hallottam Mariposa hangját, mire ránéztem Miára, aki "nem tudom mit keres itt" fejet vágott.
- És, Leila. Te melyik városban is élsz most? - kérdezte Dani
- Buenos Aires..te?
- Most Rio De Janieroban vagyunk. - sóhajtott.
- Értem, de inkább írok neked SMS-t, nehogy apa meghallja, na szia. - tettem le és egyből megnyitottam az üzeneteket és bepötyögtettem az írni valókat.

- Na hát milyen fura pár vagytok ti. -mondta Mia.
- De ő nem a barátom! - vágtam rá. Mire ismét Mariposa hangját hallottam amit anya vízhangoztatott:
- Hányszor mondjam el hogy gyertek le reggelizni?! - csattant fel, mire kimásztam az ágyból és sajnos Mariposával találtam szembe magam.
- Drága Leila. Hogy milyen rég láttalak. - ölelt meg.
- Fura vagy, van valami baj? - kérdeztem.
- Nem csak jóba szeretnék lenni az ellenségemmel. Hallottam mi történt Daniellel, és tájékoztatlak hogy Dani az enyém. - kacsintott és sarkon fordult, lassan lement az asztalhoz de előtte egy gonosz pillantást vetett rám.
- Leila. Felébredtél? - kérdezte apukám egy gúnyos mosoly kíséretében.
- Mi ez a gúnyos mosoly? - kérdezte Mia.
- Hallottam Daniel hangját. - vágta rá apa. Na igen, így telt a délelőtt épp addig amíg nem írtak nekem. Dani volt. Idézem:  "Gyere a kávézóba. Most. Szeretnék beszélni veled. Siess!"
- Apa. - szóltam utána.
- Igen? - kérdezte.
- Elmehetek a kávézóba? - kérdeztem.
- Ugye nem azzal a fenegyerek Daniellel akarsz találkozni?!
- Nem, Ariellel. - mosolyogtam mire ő bólintott egyet. Tudom, nem volt jó hazudni, de másképp nem engedett volna el.

A kávézóban:
- Örülök hogy eljöttél. Gyere ülj le. - mondta Dani mire leültem.
- És, miről szerettél volna beszélni? 2 órája még Rióban voltál mi történt? - kérdeztem halkan.
-. Visszajöttem mert beszélnünk kell.
Akkor bele is kezdek.
Gondolom, te nem vagy belém szerelmes - mondta mire bólintottam. - Ezért azt szeretném mondani ha jobb lenne ha, elfelejtenénk egymást. Örökre. Ennek így semmi értelme. Nem létezik fiú-lány barátság. Ezért jobbnak látom, ha tényleg most elfelejtjük egymást. Most és mindörökké.
- Nem, nem megy. Nem tudlak elfelejteni, Dani. Akárhogy is szeretném, nem tudlak..Én.. - hebegtem.
- Te, mi? - kérdezte.
- Én..szeretlek..Tudom, most jön az, hogy muszáj hogy elfelejtselek. De nem egy, akármennyire akarom nem megy. Nem akarom hallani. Én most megyek. - felálltam és kimentem, de utánam futott.
- Én is szeretlek, Leila.

- Leila. Megtisztelnél azzal hogy a barátnőm lennél?
- Én...