IV. Rész - Is Mother here ?!

- Én..Dani, adj egy kis időt. Ha apa rájön nekem annyi. - suttogtam.
- De.. - kezdett bele, de én hazarohantam..Na igen, bezártam az ajtót ekkor csöngettek, semmit sem sejtve kinyitottam, ahol Raul És Joe, egy trónon ülve hozzák be Danielt.
- Ti mit csináltok? - kiabáltam.
- Engedélyt kérek a papádtól. - mosolygott Dani.
- Te normális vagy?! - dülledtek ki kétszeresére a szemeim, a többiek meg csak röhögtem. Tipikus..
- Én igen. - nevetett, mire apám vihogását hallottuk egy másik nővel, mire Danivel megszívattuk úgy apát hogy majdnem szívrohamot kapott hisz, hangosan kiabáltam hogy "Szeretlek Daniel" aztán ő jött hogy "Én is" és ugye apa..hát..Igen XD (Megfogalmazás 5*)
- Mit csinálsz a lányommal? - kérdezte apa, de aztán elröhögtük magunkat és lepacsiztunk.
- Na szóval..- tapsolt egyet Dani. - Engedélyt szeretnék kérni..
- Mégis miféle engedélyt? - értetlenkedett apám.
- Hogy járjak a lányával. - mondta Dani ridegen, mire mindenki azt hittem hogy apa megpofozza mert egyre közelebb ment hozzá. És nem..Nem..Csak megölelte..És megveregette a hátát..
- Te vagy az első fiú aki a szemem elő mert állni ezzel..Rest vagy fiam..Együtt lehetsz a lányommal. - mosolygott apa, mire én Dani nyakába ugrottam.
- Csak ne előttem kérlek. - nevetett apa, mire mi is elnevettük magunkat.
- Apa..ki volt az a nő? - kérdezte mire ő ridegen azt válaszolta.
- A tanítónőd. - mosolygott.
- Nem lehetne hogy beiratkozzak ide, a Buenos Airesi Református Gimibe? - mosolyogtam.
- Mégis miért? - kérdezte mire én Danire biccentettem.
- Járhatsz. - enyhült meg apám. Nahát, ilyen nap sem volt. Apa tök normális.
- Akkor mi elmegyünk beiratkozni. - kapott fel Raul, és feltett a trónra ők meg cipeltek. Jó volt nézni tényleg, ahogy szenvedtek. :D
- Ott vagyunk már? - sóhajtottam.
- Itt. - tettek le, mire Dani átkarolta a derekam, és elindultunk az igazgatóhoz.
- Daniel, és Leila..Ilyet se látni mindennap. Mit szeretnének? - sóhajtott az igazgató.
- Be szeretnék iratkozni. - mondtam.
- Akkor, ezt a papírt töltsd ki, a várószékben. - mosolygott, mire mi Danivel leültünk a székbe, és segített kitölteni a lapot. Mert olyan izé volt, hogy nem lehetett érteni mit írtak oda.
- Nem, Leila. Ide a neved írd ne a címed! - nevetett Dani.
- Jól van na! - szóltam rá. - Megoldom magamtól
- Elmenjek? - kérdezte
- Ne, ne maradj. - húztam vissza mire felnevetett.
- Daniel kérem, ne legyen egoista. - csattant fel az igazgató mire mindenki elnevette magát.
- És Mrs Combo, milyen hangszeren tud zongorázni? - kérdezte a diri, mire Daniel felé kaptam ideges szemekkel ő meg kifutott az igazgatóiból.
- Hülye. - sóhajtottam. - Igazából szintetizátorom, és zongorán.
- És tulajdonképpen, a hangja milyen?
- Hogy érti? - kérdeztem.
- Hát, hogyan énekel. Énekeljen! MOST! - parancsolt rám.
- Oké, oké. - és elkezdtem énekelni az Underneath It Allt amit akkor írtam amikor Danivel elszöktünk.
- Gyönyörű. Fel van véve!  - tapsolt a diri.
- Köszönöm. Én most elmegyek. megnézem hogy merre vándorol a bolond barátom. - mosolyogtam és ki mentem. Dani  a falnak támaszkodva várt.
- Na? - kérdezte, mire én lehunytam a szemem és finoman közöltem vele:
- Minek akarod tudni ha úgyis hallgatóztál? - mosolyogtam.
- Lebuktam. - motyogta nevetve.
- Martina, kérem jöjjön le. - mosolygott az igazgató mire Danivel kézen fogva lesétáltunk hogy bemutasson a többieknek. Ott voltak azok akikre nem számítottam.
- Leila..-motyogta David és Mariposa KÉZEN FOGVA!!!
- David és Mariposa..- na ebben a pillanatban köpni-nyelni nem tudtam mi lesz a nevük? Mavid, vaaaagy, Marivid vagy..Dariposa?!
- Ismerik egymást? - kérdezte Angeles, az ének tanár.
- Igen. - motyogtam.
- Leila..- nézett nagyot Angeles..Na igen, Angeles..Angelesbe apukám volt szerelmes amikor én megszülettem.
- Angeles..-motyogtam.
- Beszélhetnénk? - kérdezte.
- Nem.. Gyere Dani, menjünk haza. - mondtam, és haza rángattam Danit.
- Leila.. várj már meg!! Beszélnünk kell. - toppant be a házunkba Angeles..
- De Angeles, nincsen miről, és ezért megkérem hogy távozz. El akartad anyámtól venni apámat, és sikerült is, hát boldog vagy most?! - kiabáltam mire kijött apa..
- Leila miért...Angeles...- nézett rám apa.
- Alejandro..- hajolt meg Angeles..
- Ha a lányom azt óhajtja akkor menjen ki. - küldte ki apa, mire megcsóválta a fejét és kimen, én pedig gyorsan odabújtam Danihoz..
- Apa, ugye nem jön vissza? - kérdeztem mire ő sóhajtott egy nagyot sé a fejét csóválta. Nekem, mára elég is volt ebből a napból. Felmentem a szobámba és lefeküdtem aludni.

Másnap reggel.

Ma már persze megint Dani keltett. De most nem liszttel hanem vízzel amit a nyakamba öntött.
- Normális vagy?! - kiabáltam csukott szemmel.
- Keltettelek finoman, de ehhez kellett folyamodnom Leila..- motyogta mire felnevettem. Épp megöleltem mikor kopogtak, hát persze hogy kopognak, mikor máskor kopognának?
- Leila... - nyitott be a kopogás után az anyukám.
- Anya?!