V. Rész. - Karácsony /1.rész/

- Anya?! Te..mi a ....
- Kicsim.. - ölelt meg anya, de ellöktem magamtól. - Most mi a franc bajod van?!
- 5 éve magamra hagytál...
- De, az egyszerűen nem az én hibám. Angeles miatt költöztem el, megláttam vele csókolózni és, nem.. - magyarázta.
- De akkor, tulajdonképpen miért nem vittél magaddal? - mosolyogtam.
- Mert nem akartalak el szakítani Danitól, de úgy látom most ti együtt jártok. Jól látom ugye? - mosolygott vissza.
- Igen, És igen, beiratkozott Leila is a Studióba. - mondta Dani.
- Studióba? mindig is be akartalak oda íratni Leila. Örülök, Dani hogy rávetted az apját. Mert az apja mióta elköltöztem eléggé keményszívű.
- Hát, nagyon szívesen. - mondta Dani, de ő is észrevette hogy valami bajom van, ahogy az "anyám" is.
- Én most kimegyek beszélgessetek! - futott ki a szobából, mire Dani átölelt.
- Mi a baj? - suttogta.
- Az, hogy az anyám ide jön. 5 év után. Tudja pontosan mennyit sírtam érte, akkor most ő sírjon értem.
- Értem, most inkább aludj, kérlek. Nyugodj le. - sétált volna ki az ajtón de visszahúztam.
- Maradj itt, kérlek. - mosolyogtam, mire befeküdt mellénk és aludtunk. ("egyeseknek" (pontosan tudják hogy kik azok) leírom hogy csak ALUDTAK Leiláék, NEM történt semmi mást)

***
- Kicsim. - bökdösött Daniel.
- Hö? - néztem fel rá.
- Mit hallgatsz? - kérdezte.
- Ellie Gouldingtól a Love Me Like You Do. Tökre tudok vele azonosulni. Nagyon szeretem. - mosolyogtam.
- Love Me Like You Do? Komolyan? - emelte fel a szemöldökét
- Igeen.. - nevettem. - Szeretem ezt a számot. Nagyon komoly, és ezt szeretem benne.
- Szeretem magamat, te tetszel nekem? - kérdezte.
- Te nem tudsz angolul. - csóváltam a fejem.
- Éppenséggel te nem tudsz kicsim. - ült le mellém.
- Nem én vagyok az aki még mindig Csábításból Jelesezik! - vágtam rá.
- Azt mondtad titokban tartod!! - kiabált le.
- Hülye vagy mondtam már?
- Gyönyörű vagy, mondtam már?  - kérdezte vissza.
- Én kérdeztem előbb.
- Igen, mondtad már. Te jössz.
- Költői kérdés volt te.. - nevettem.
- Azt gondoltam. - sóhajtott.
- Na és mi lesz..velünk tudod? - kérdeztem.
- Annak aminek kell Leila. Apád áldását adta, az enyém is. Tudod, mi a következő lépés.
- Azzal hagyjál. Túl fiatal vagyok hozzá. - mosolyogtam.
- Azt hittem nem fog leesni mit mondok. - motyogta.
- De leesett. Drágám, tudom hogy járunk de már most. Hadd számoljam ki 10 órája járunk Dani. - csóváltam a fejem.
- Hát jó. - felpattant és kisétált az ajtómon. Ez most megsértődött?! Tudja mit?! Nekem kéne, hogy mindig csak ez jár az eszében. De komolyan. 4 órája ezt hajtogatja emberek. 4 ÓRÁJA!!
- Leila, minden egyes szót hallottam. - sétált be anya.
- Most jön a kioktatás? - sóhajtottam.
- Leila, szabad életre vágysz nem? - kérdezte mire bólintottam. - Azt csinálsz vele amit akarsz. Se én se apád nem szólunk bele hogy ti most mit csináltok.
- De én nem akarom!! - toporzékoltam.
- Akarod hogy legyen gyereked? 21 éves vagy Leila. Azt teszed amit akarsz gondold át. Már nem vagy palotába zárt királylány. - ekkor felállt és távozott a szobámból.
- Na végre, hallgathatok zenét. - motyogtam.
- I Love You Like A Love Song Baby! - ordibáltam.
- Jesszusom Leila, jól vagy? - nyitott be a szobámba Dani.
- Te még mindig itt vagy? - sóhajtottam és kiszedtem a fülemből a fülhallgatót.
- Anyukáddal beszélgettem.
- És? - kérdeztem, nagyobb kifejtésre várva.
- Beszéltem erről a témáról. Nem ellenzi, csak azt szeretné hogy jól legyél.
- De, én nem akarom Daniel. Vagy holnap, vagy egy hét után, vagy nem tudom mikor de most nem. Ma kezdtük el Dani.
- De engem nem érdekel. - nevetett.
- De én nem akarom, fogadd el! - suttogtam.
- Tudom hogy akarod.  - lépett közelebb. Na igen, ekkor már majdnem megpofoztam de túl cuki hozzá.
- A csókot nem lépjük át másik fokozatra oké? - kérdeztem, miközben átkaroltam a nyakát.
- Le...- beszélni akart, de én megcsókoltam. Legjobb elhallgattatási módszer. Kopogás miatt kellett megszakítanunk a csókot.
- Elnézést. - jött be a postás.
- Köszönöm. - vette át Dani a csomagot.
- Ez mi? - mutattam rá a dobozra.
- Hát a karácsonyi díszítések. Leila, itt töltök minden egyes percet veled. Ezt beszéltem anyukáddal. Ideköltözök. - mondta, mire én a nyakába ugrottam.
- Boldog karácsonyt. De ennél jobb ajándék is lesz. - nevetett.
- De az nem lesz. - suttogtam a fülébe.